Idén is aktívan részt vettünk a Mozdulj  klímáért!
mozgalomban, amelynek során az ökológia lábnyommal ismerkedtünk.

Esőcseppek és nevetés az őszi völgyben - A Kőrösi Természetjáró Szakkör második túrája

Esős reggelre ébredtünk, de ez sem szegte a kedvünket. Több lelkes család úgy döntött, dacol az időjárással, és elindult velünk az őszi völgybe, ahol az avarszőnyeg puhán simult a lépteink alá. Az út elején még néhány esőcsepp kísérte a csapatot, de a jókedv és a beszélgetés mindenkit gyorsan felmelegített. A Petőfi-pihenőhöz érve teljes ködbe burkolózott a táj. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna: a fák némán álltak a tejfehér párában, s mi csendben figyeltük a természet játékát. Pár perc múlva már lassan szállingózott felfelé a köd – egyre több ház, utca, templomtorony bukkant elő a ködpaplan alól, az alattunk elterülő települések képe fokozatosan rajzolódott ki a szemünk előtt. A menedékházhoz érve jól esett megpihenni és felmelegedni: a finom gyömbértea pillanatok alatt visszahozta az energiát mindenkibe. A gyerekeknek persze még ezután is maradt kedvük és erejük –egy vidám fogócskára, amelyben csak fától fáig lehetett futni. Az erdő megtelt kacagással, és a fák között visszhangzott a közös játék hangja. A visszafelé úton egy korhadt fatönk körül alapos vizsgálatba kezdtünk, lakók után kutatva. A gyerekek igazi kis természetkutatókká váltak: figyeltek, kérdeztek, tippeltek. Végül felfedeztük, hogy az üreg mélyén makkok lapultak – talán egy szorgos erdei állat rejtekhelye. Ez a kis felfedezés volt a nap méltó lezárása: egy apró csoda, amit csak az vehet észre, aki megáll, és igazán figyel. Az autókhoz visszaérve még egyszer visszapillantottunk a hegyre. A nap már megsütötte a Kőhegy szikláit, és néhány lépésnyire tőlünk, a bokrok között egy vörösbegy hintázott az ágon. Két lépésnyire megközelítve is békésen csipegetett tovább – mintha csak elbúcsúzni jött volna tőlünk. Mielőtt elköszöntünk egymástól, egy virtuális fotót készítettünk: mindenki elraktározott magában valamit a körülöttünk lévő természet adta szépségből. Végül megköszöntük az erdőnek, hogy a vendégei lehettünk ezen a csodás őszi délelőttön. Akik most nem tudtak velünk tartani, azoknak üzenjük: legközelebb semmiképp se hagyjátok ki! A természet még a legszürkébb napon is tud csodát mutatni – csak el kell indulni.

Kőrösis természetjárók – Kis lépések, nagy kalandok

Az első lépések az erdő ösvényén    Gyönyörű, napsütéses időben tartottuk meg a Természetjáró szakkör - Kőrösis természetjárók - első alkalmát, amely igazi közös felfedezéssé vált. A gyerekek fák gyökereibe kapaszkodva másztak fel egy domboldalba, útközben bogarakat mentettünk, megismerkedtünk két barátságos, fekete kutyussal, akik a családokkal tartottak, és még énekszó is felcsendült – egy dal, ami egy meséből jutott eszünkbe.  A feketefenyő leveleinek illata, a jókedvű beszélgetések és a közös élmények mind hozzájárultak ahhoz, hogy különleges hangulatban teljen a nap. A végén, mikor már csak „egy kilométer volt hátra”, jólesően fáradtan, gyógyteát kortyolgatva ültünk körbe, és megosztottuk egymással a nap legszebb pillanatait. A búcsú utolsó perceit kihasználva a legfiatalabb kirándulónk egy varázslatos természet  szobrot, egy,, Sándor-fát "alkotott. Ezzel hivatalosan is elindult természetjáró közösségünk – kíváncsian és lelkesedéssel várunk Mindenkit a következő alkalommal! Csatlakozzatok Ti is! „A természet nemcsak körülöttünk van, hanem bennünk is. Minden lépés egy új felfedezés.”  Kubát - Brock Enikő

A környezet- és természetvédelmet valamint fenntarthatóságot érintő
iskolai  tevékenységek a 2024/2025-ös tanévben.

Területi Föld Napi Vetélkedő

Ezen a vetélkedőn már nem első alkalommal vesznek részt tanulóink. Az I. helyezést elért csapat tagjai:       Csányi Róbert, Jakab Levente és Vuk Zalán. Felkészítő pedagógus: Kubát-Brock Enikő.     Gratulálunk !

Az év élőlényei

Városi környezetismereti vetélkedő

Iskolánkban április elsején tartottuk első alkalommal a Városi környezetvédelmi vetélkedőt.
A versenyben minden iskola 4 fős csapatokkal vett részt. Összesen 20 diák mérte össze tudását.

A versenyen a Kőrösi KÖRNYEZET AZ ÚR csapata a III. helyen végzett.
Csapattagok:
Bottyán Zita 3.c, Izmendi Léna 3.c, Csordás Janka Sára 4.c, Komáromi Tivadar 4.c
Felkészítő pedagógusok: Lents Szilvia, Kubát-Brock Enikő

A víz világnapja

Valentin-napon a szívecskék nyomában – túrán a Kőrösis Természetjárók

„Közös lépteink nyomán nemcsak ösvény születik – hanem összetartozás, élmény és tisztelettel őrzött természet.”

Március 10.  beporzók napja

Mi is megünnepeltük a beporzókat, köztük a darázscincéreket is.

Varázslatos Mikulás-túra – a Kőrösis természetjárók decemberi kirándulása

Hóval írt emlék – a Kőrösis Természetjárók 4. túrája

Kubát - Brock Enikő

Madarak és fák napja a Nagy-Szénáson
A Kőrösis Természetjárók 8. túrája

A Madarak és fák napja jegyében telt a Kőrösis Természetjárók 8. túrája, 37 résztvevővel és 3 kutyussal.
Bár eredetileg egy héttel korábban indultunk volna útnak, az esős, szeles időjárás miatt végül elhalasztottuk a kirándulást. Utólag biztosan mondhatjuk: megérte várni. A Nagy-Szénás megérdemelte a napsütést, hogy igazán átélhessük mindazt, amit ez a különleges hely adni tud – a csodás panorámát, a zöldellő erdőt, a virágok közelségét és a természet nyugalmát.
A túrát három nagyobb szakaszra terveztem, amelyek mindegyikében egy játék és egy természeti érték került a középpontba.
Már a bejáratnál elolvastuk és közösen megbeszéltük, hogy fokozottan védett területen járunk majd, ezért különösen fontos vigyáznunk az élőlényekre és betartanunk a természet szabályait.
Ahogy beértünk a keskeny erdei ösvényre, fokozatosan emelkedni kezdett a terep, cserébe azonban madárdal és égig érő fák vettek minket körül.
Az első állomáson az „Ismerkedj egy fával!” játékot játszottuk. A szülők titokban kiválasztottak egy fát, majd óvatosan odavezették hozzá a gyerekeket, akik tapintással, öleléssel, figyelemmel próbálták „megismerni” a fát. Miután visszatértünk a közös körbe, mindenki megpróbálta újra megtalálni saját fáját, és szinte mindenkinek sikerült is. Sok-sok apró barátság született néhány perc alatt.
Ezen az állomáson szó esett a 2026-os év fájáról, a kecskefűzről is.
A játék után következett a túra legnehezebb része: egy hosszú, meredek kaptató. A gyerekeket itt inkább visszafogni kellett, mint biztatni. Félúton megálltunk egy rövid pihenőre. Míg a gyerekek egy kidőlt fatörzsön egyensúlyoztak, egyik kedves túratársunk - akinek a csodálatos túrafotókat is köszönhetjük - bemutatta a saját szerzeményét: egy igazi „Kőrösis indulót”. Első közös meghallgatása nagy sikert aratott a csapatban.
A kaptató végén megérkeztünk a menedékház romjaihoz, ahol árnyékos padok és asztalok vártak minket. A finom falatok után természetesen nem maradhatott el a szokásos csúcscsoki sem.
A második szakasz a Nagy-Szénás hatalmas, dimbes-dombos tisztásán folytatódott. Körbeülős figyelemjátékkal hangolódtunk egymásra, majd a 2026-os év védett vadvirága került a középpontba: az árvalányhaj. Nem kellett sokáig keresni, hiszen selymes szálai ott lengedeztek a lábunk előtt. Finoman megsimítottuk, megfigyeltük törékeny szépségét, majd következhetett a várva várt fogócska a nagy fakeresztnél.
Miközben a gyerekek önfeledten játszottak, a felnőttek a panorámában gyönyörködtek: a környező falvakat próbálták felismerni, virágokat fotóztak, beszélgettek. Mi pedig újabb felfedezőútra indultunk. A legszebb pillanat talán az volt, amikor ráébredtem: már nem nekem kell felhívnom a figyelmet az apró csodákra. A gyerekek maguk rohantak hozzám, hogy megmutassanak egy különleges virágot, egy bogarat vagy egy érdekes növényt. Lehajoltak, megcsodálták, kérdeztek. Talán ez a természetjárás egyik legfontosabb ajándéka.
A közös csoportkép után nehéz szívvel búcsút vettünk ettől a különleges helytől, de még hátra volt a harmadik szakasz. A Pilisi len nyomába eredtünk, majd a madarak kerültek a középpontba, különösen a 2026-os év madara, az énekes rigó.
Az Antónia-árok árnyékos, hosszan lejtő ösvényén gyorsan leszaladtunk volna, de félúton még megálltunk egy rövid beszélgetőkörre. Mindenki egy-két szóban fogalmazta meg, mit visz magával erről a napról.
„Energia.”
„Boldogság.”
„Madárcsicsergés.”
„Csend.”
„Emelkedő.”
„Természet.”
És még sok hasonló szó hangzott el.
Nekem pedig - ahogy korábban is írtam - mindez együtt a „Kőrösis lélek”. Az a különleges érzés, amely újra és újra keretbe foglalja ezeket a közös alkalmakat.

Kubát-Brock Enikő

Komposztálás - lombkomposzt

Az év növényei és állatai

SZELEKTÍVEN GYŰJTÖTTÜNK!

• Iskolánk már harmadik éve vesz részt a használt, de még újrahasznosítható ruhák gyűjtésében.
    A Sulizsák akció bevétele most 48350Ft lett, amit környezetvédelmi célokra fogunk hasznosítani.

• Az SZMK által szervezett őszi papírgyűjtés bevétele 85400Ft lett,
    amit az iskola alapítványa kapott meg adományként.

• A Selector Kft. által végzett elektronikai hulladékgyűjtésért 20000Ft került az alapítvány számlájára.

Energiatakarékossági Intézkedési Terv

Rekordlétszámú túra a Solymári várhoz – 52 résztvevővel

A hősök tiszteletére megtett lépések ezen a napsütéses, madárcsicsergéssel kísért napon igazi közösségi élménnyé váltak. Utunk a Paprikás-patak mentén vezetett. Amikor beléptünk az erdőbe, és először átkeltünk a patakon, megígértem a csapatnak: ha visszaérkezünk a várból, közösen építünk majd egy kőrösis gátat a patakon.
Addig azonban sok kaland és küldetés várt ránk – főleg a gyerekekre. A mai feladat szerint a magunkon viselt kokárda, a magyar zászló színeit és azok jelképeit kellett megtalálni a természetben. Az erő, a remény és a hűség nyomába eredtek a nap hősei, és egészen meglepő, mély gondolkodásról tanúskodó jelképeket találtak. Nagy örömömre sokan nem egyedül kerestek, hanem kis csapatokba verődve, egymás gondolatait erősítve kutattak. A teljesség igénye nélkül:
a fák földből kibukkanó szövevényes gyökerei, a kövek és maga a vár az erőt jelképezték,
a nyíladozó virágok és a moha a reményt,
a hűségnél pedig szinte mindenkinek azonnal a velünk tartó Kifli kutyus jutott eszébe.
A Jegenye-völgyi vízesés felülről is gyönyörű látvány, de mi tovább mentünk: a vízesés melletti kalandos ösvényen leereszkedtünk, és lentről  megcsodálhattuk az igazi arcát. Itt megtapasztaltuk, hogy a víz zúgása még a mi csapatunk hangját is elnyomta. Néhány percre csendben maradtunk – így lehetett a természet a mi részünk, és mi is a nagy egész részei.
Félúton megpihentünk egy erdei tisztáson. Körbejárt a nagyi sajtos sütije, amelynek az ízét és zamatát már sokan ismerjük a korábbi túrákról. A felnőttek jóízűen eszegettek, és elfogyasztottuk a szokásos „csúcscsokit” is. A gyerekek azonban itt sem tudtak sokáig egy helyben maradni. Az elemózsiánál sokkal izgalmasabbnak bizonyult a közelben talált, fából összerakott kis kunyhó, amelyet kívül-belül fel kellett fedezni. A kidőlt fák pedig azonnal mászó- és „lovaglóhelyekké” változtak. Az igazi természetbúvárok közben a föld felé fordították a figyelmüket: orvosi tüdőfű, odvas keltike és sok-sok ibolya virított a lábunk körül, melyeket le is fotózott egy érzékeny, de annál élesebb szemmel megáldott kis művészlány.
A harmadik kis hídnál készült egy fotó is. Eredetileg az volt a terv, hogy minden résztvevő rááll a hídra, de a nagy létszám miatt végül csak a gyerekek – kicsik és nagyobbak – foglalták el teljes hosszában.
A Solymári vár előtt egy rét közepén hatalmas fa várt minket. A vállalkozó kedvű gyerekek és talán egy még lelkesebb apuka fel is másztak rá, a felnőttek pedig védő „halóként” álltak köréjük.
Nem sokkal később megérkeztünk a várhoz: tekintélyes csapat lépte át a várkaput, majd szinte azonnal felszaladtunk a kilátóként működő építménybe. Ez a kilátó a gyerekeknek különösen kedvező, hiszen a korlát magassága az ő méretükhöz is ideális – így szabadon körbe tudtak nézni. Ahogy valaki találóan megjegyezte: „szabadon”. A mai túránk egyik jelképe lett ez a szó.
A visszaúton egy közös játékra is sor került, ahol szülők és gyerekek együtt lehettek újra egy kicsit egymás játszótársai. A nagy rét után ismét a sűrű erdőbe vezetett az utunk. Itt megkerestük a legvastagabb fát – négyen  kellettek hozzá , hogy körbe tudja ölelni.
Meséltem a vízesés mellett egykor épült gátról is. Ez sokak fantáziáját megragadta: elképzelték, milyen lehetett egy erdei strandfürdő, ahol még étterem is működött a közelben.
A túra vége előtt az ifjú „szabadságharcosok” még meghódították a szikla tetejét, mintha az egész hegyoldalt Kőrösisek vették volna be.
Ezután már csak a megígért gátépítés volt hátra.
Először mindenki beledugta a kezét a patakba, hogy megtapasztalja, milyen hűs a víz. Majd megkezdődött a közös építkezés. Egyetlen kitétel volt: nem az, hogy senki se essen a patakba – hiszen az autók karnyújtásnyira álltak, tehát a gátépítők akár vizesek is lehettek  –, hanem az, hogy vendégként viselkedjünk a természetben, és a legnagyobb tisztelettel avatkozzunk bele az erdő életébe.
A gát végül híddá alakult, és az ünnepélyes avatás után közösen nevet is adtunk neki:
„Kőrösis gyerekek gáthídja.”
Szabadság, remény, hűség, erő, tisztaság – ezek a jelképek kerültek elő a mai közös séta során. A szívünkben azonban ennél is több marad. Mert mindezt egy különleges keret fogja össze: a Kőrösis lélek.
És így marad meg sokunk szívében ez a nap. 

Kubát - Brock Enikő

SÜTŐOLAJ BEGYŰJTÉSI PROGRAM

A Biotrans Kft. lakossági használt sütőolaj begyűjtési programot szervez „CseppetSem!” program elnevezéssel. Bevezetésének oka az, hogy bár az elmúlt évtizedben történtek lépések a környezetet és az épített infrastruktúrát súlyosan szennyező anyag szelektív gyűjtésének elindítására, de a ritkásan kiépült rendszer alacsony hatásfokú, azt szinte csak a kiemelkedően kör-nyezettudatos polgárok veszik igénybe. Ezért a „CseppetSem!” rendszer célja az, hogy minél több önkormányzat, áruházlánc létesítsen a területén használt sütőolaj gyűjtő pontokat, hogy a lakosságnak minél kisebb erőfeszítésébe teljen az, hogy környezetbarát módon helyezze el ezt a hulladékot. 2020. szeptemberében indult a program, mely mára több mint 900 településen nagy sikerrel működik.

 „CseppetSem!” program indul iskolánkban

Kezdés:2021.november 3.

Gyűjtés helye: A 240 literes tartály helye a nagykapun keresztül megközelíthető.

Gyűjtés módja: A használt olajat PET- palackban tehetik a gyűjtőbe.
 

Ismét tettünk a környezettudatosságért!!

Köszönjük a behozott ruhákat!