• futo_1.jpg
  • futo_14.jpg
  • futo_21.jpg
  • futo_8.jpg
  • futo_10.jpg
  • futo_9.jpg
  • futo_22.jpg
  • futo_11.jpg
  • futo_4.jpg
  • futo_13.jpg
  • futo_12.jpg
  • futo_23.jpg
  • futo_7.jpg
  • futo_15.jpg
Szeretettel köszöntjük a Dunaharaszti Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola honlapján!

Partnereink
 
 
2026. április 20. hétfő
Tivadar, Odett
05:4919:49

Holnap
Konrád
napja lesz.
Látogatók száma
Ma:13
Tegnap:45
A héten:13
A hónapban:2565
Összesen:1522129

A Környezet- és természetvédelmi munkaközösség munkaterve

 

 

Idén is aktívan részt vettünk a Mozdulj  klímáért!
mozgalomban, amelynek során az ökológia lábnyommal ismerkedtünk.

 

Esőcseppek és nevetés az őszi völgyben - A Kőrösi Természetjáró Szakkör második túrája

Esős reggelre ébredtünk, de ez sem szegte a kedvünket. Több lelkes család úgy döntött, dacol az időjárással, és elindult velünk az őszi völgybe, ahol az avarszőnyeg puhán simult a lépteink alá. Az út elején még néhány esőcsepp kísérte a csapatot, de a jókedv és a beszélgetés mindenkit gyorsan felmelegített.

A Petőfi-pihenőhöz érve teljes ködbe burkolózott a táj. Olyan volt, mintha egy mesébe csöppentünk volna: a fák némán álltak a tejfehér párában, s mi csendben figyeltük a természet játékát. Pár perc múlva már lassan szállingózott felfelé a köd – egyre több ház, utca, templomtorony bukkant elő a ködpaplan alól, az alattunk elterülő települések képe fokozatosan rajzolódott ki a szemünk előtt.

A menedékházhoz érve jól esett megpihenni és felmelegedni: a finom gyömbértea pillanatok alatt visszahozta az energiát mindenkibe. A gyerekeknek persze még ezután is maradt kedvük és erejük –egy vidám fogócskára, amelyben csak fától fáig lehetett futni. Az erdő megtelt kacagással, és a fák között visszhangzott a közös játék hangja.

A visszafelé úton egy korhadt fatönk körül alapos vizsgálatba kezdtünk, lakók után kutatva. A gyerekek igazi kis természetkutatókká váltak: figyeltek, kérdeztek, tippeltek. Végül felfedeztük, hogy az üreg mélyén makkok lapultak – talán egy szorgos erdei állat rejtekhelye. Ez a kis felfedezés volt a nap méltó lezárása: egy apró csoda, amit csak az vehet észre, aki megáll, és igazán figyel.

Az autókhoz visszaérve még egyszer visszapillantottunk a hegyre. A nap már megsütötte a Kőhegy szikláit, és néhány lépésnyire tőlünk, a bokrok között egy vörösbegy hintázott az ágon. Két lépésnyire megközelítve is békésen csipegetett tovább – mintha csak elbúcsúzni jött volna tőlünk.

Mielőtt elköszöntünk egymástól, egy virtuális fotót készítettünk: mindenki elraktározott magában valamit a körülöttünk lévő természet adta szépségből. Végül megköszöntük az erdőnek, hogy a vendégei lehettünk ezen a csodás őszi délelőttön.

Akik most nem tudtak velünk tartani, azoknak üzenjük: legközelebb semmiképp se hagyjátok ki! A természet még a legszürkébb napon is tud csodát mutatni – csak el kell indulni.

 

Kőrösis természetjárók – Kis lépések, nagy kalandok

Az első lépések az erdő ösvényén 
 
Gyönyörű, napsütéses időben tartottuk meg a Természetjáró szakkör
- Kőrösis természetjárók - első alkalmát, amely igazi közös felfedezéssé vált.
A gyerekek fák gyökereibe kapaszkodva másztak fel egy domboldalba, útközben
bogarakat mentettünk, megismerkedtünk két barátságos, fekete kutyussal,
akik a családokkal tartottak, és még énekszó is felcsendült – egy dal,
ami egy meséből jutott eszünkbe. 
A feketefenyő leveleinek illata, a jókedvű beszélgetések és a közös élmények mind
hozzájárultak ahhoz, hogy különleges hangulatban teljen a nap.
A végén, mikor már csak „egy kilométer volt hátra”, jólesően fáradtan, gyógyteát
kortyolgatva ültünk körbe, és megosztottuk egymással a nap legszebb pillanatait.
A búcsú utolsó perceit kihasználva a legfiatalabb kirándulónk egy varázslatos
természet  szobrot, egy,, Sándor-fát "alkotott.
Ezzel hivatalosan is elindult természetjáró közösségünk – kíváncsian és
lelkesedéssel várunk Mindenkit a következő alkalommal! Csatlakozzatok Ti is!

„A természet nemcsak körülöttünk van, hanem bennünk is.
Minden lépés egy új felfedezés.” 

Kubát - Brock Enikő

 

A környezet- és természetvédelmet valamint fenntarthatóságot érintő
iskolai  tevékenységek a 2024/2025-ös tanévben.

 

Területi Föld Napi Vetélkedő

Ezen a vetélkedőn már nem első alkalommal vesznek részt tanulóink.

Az I. helyezést elért csapat tagjai:

      Csányi Róbert, Jakab Levente és Vuk Zalán.

Felkészítő pedagógus: Kubát-Brock Enikő.

 

 

Gratulálunk !

 

Az év élőlényei

Minden évben megválasztják az év élőlényeit.
Ismerjük meg, óvjuk és védjük élővilágunkat!
Ebben nyújt egy kis segítséget a következő kisfilm.

 

Városi környezetismereti vetélkedő

Iskolánkban április elsején tartottuk első alkalommal a Városi környezetvédelmi vetélkedőt.
A versenyben minden iskola 4 fős csapatokkal vett részt. Összesen 20 diák mérte össze tudását.

A versenyen a Kőrösi KÖRNYEZET AZ ÚR csapata a III. helyen végzett.
Csapattagok:
Bottyán Zita 3.c, Izmendi Léna 3.c, Csordás Janka Sára 4.c, Komáromi Tivadar 4.c
Felkészítő pedagógusok: Lents Szilvia, Kubát-Brock Enikő

 

 

A víz világnapja

Március 22- én méltatjuk a víz világnapját, melynek célja ráirányítani a figyelmet a tiszta víz fontosságára és megóvására.

A klubnapközi keretében iskolánk 2.c osztályának napközis tanulói is csatlakoztak a víz és földünk védelme kapcsán hirdetett témahéthez.

Korosztályukhoz megfelelően egy mesejelenettel, és a víz megóvását szolgáló inspiráló gondolatokkal lelkesítették  az őket megtekintő kis elsősöket.

Serbán Ágnes

 

Valentin-napon a szívecskék nyomában – túrán a Kőrösis Természetjárók

Valentin-napon különleges útra indult a Kőrösis Természetjáró Szakkör csapata: a szívecskék nyomába eredtünk az erdőben.
A túra a Két-Bükkfa-nyeregből indult, elöl és hátul egy-egy hűséges kutyus „őrizetében”. A napsütéses, madárdalos erdő egyre mélyebbre csalogatott bennünket a tájba. Lassan magunk mögött hagytuk az autók zaját, tüdőnk megtelt friss levegővel, lépteink ritmusát pedig a természet csendje kísérte.
Már az indulásnál megszületett a nap egyik jelképe: egy lelkes kislány egy jégdarabot talált, amelyen a nap sugarai egy apró, szívecske alakú lyukat formáltak. A jégtömböt kézben szorongatva szerette volna felvinni egészen a kilátóig. Amikor azonban a jég már csuromvizesen olvadozott, fantasztikus ötlettel állt elő: egy botra húzta rá a természet alkotta szívecskét, és így vitte tovább.
A pihenő alatt eközben egy másik kislány is különleges kincsre bukkant: egy teljesen szív alakú követ talált az avarban. Mintha a természet maga is Valentin-napi meglepetéssel készült volna számunkra. Bár a jégszív végül nem tartott ki a csúcsig, a kőszív velünk maradt – csendesen, szilárdan, mint a közös élményeink emlékeztetője.
A maradék hófoltokon patanyomokat fedeztünk fel, ami újabb játékos ötletet adott: kéznyomainkat is otthagytuk a közelükben. A gyerekek alig győzték kivárni, hogy felérjünk a Boldog Özséb-kilátó tetejére. Már előre beharangoztam, hogy ezen a szerencsés, napsütéses napon messzire fogunk látni, így az utolsó métereken megszaporázták a lépteiket. Bár bevalljuk, a környéken megbúvó egykori katonai légvédelmi létesítmények és bunkerek legalább ennyire csábították őket. Rövid ismertető után megbeszéltük, hogy visszaúton felfedezzük ezeket a fák között megbúvó építményeket.
A kilátóban a gyerekeknek csúcs-csoki járt, a felnőtteket pedig frissen főzött „csúcskávéval” leptük meg – egy kis Valentin-napi különlegességként. A panoráma valóban lélegzetelállító volt, a kilátó korlátján pedig számos lakat mesélt szerelmekről. Megszámoltuk, elolvastuk őket, és a legszívhezszólóbb feliratról fénykép is készült – ez lett a nap egyik jelképe.
Miután elfogyasztottuk a harapnivalókat és kiélveztük a fantasztikus kilátást, a kilátó alatti „kerengőben” fogócskáztunk is egyet.
Visszaúton, adott szavunkhoz híven, óvatosan megközelítettük a bunkereket. Felfedeztük, honnan és hova vezetnek a lépcsők, köveket kerestünk, majd visszaszámlálás után bedobtuk őket egy mély aknába – kíváncsian vártuk, mikor érkeznek meg az aljára.
Hazafelé a hófoltokon „korcsolyáztunk”, és vidáman megállapítottuk: korcsolyával bizony gyorsabban leértünk volna.
Egy kis fűcsomóhoz hívott bennünket egyik legrégebbi, leglelkesebb Kőrösis Természetjáró kislányunk. Megvizsgáltuk és megcsodáltuk a lenyűgöző színeket: a zöldek számtalan árnyalatát, kevés sárgával vegyítve. És itt muszáj szó szerint idéznem a szavait:
„Ezért jó túrázni, mert ilyen szépeket látunk!”
Ajándék volt ez a mondat a javából – olyasmi, amit az ember a szívébe zár, és nem felejt el.
A kiindulóponthoz visszaérve konstatáltuk: 9,5 kilométer jólesően elfárasztott kicsit és nagyot egyaránt. De már a jövő havi túra időpontját kezdtük egyeztetni – hiszen a csapat, ez a kis közösség, már-már élete részévé, családi programmá formálja a havi rendszerességű kirándulásokat.
És talán éppen úgy, ahogyan a jégszív elolvadt, de a kőszív megmaradt – a közösen átélt pillanatok is bennünk élnek tovább, erősebben és maradandóbban, mint gondolnánk.
Márciusban a megtett kilométereket a Hősök tiszteletének ajánljuk majd.

„Közös lépteink nyomán nemcsak ösvény születik – hanem összetartozás, élmény és tisztelettel őrzött természet.”

 

Március 10.  beporzók napja

Mi is megünnepeltük a beporzókat, köztük a darázscincéreket is.

 

Varázslatos Mikulás-túra – a Kőrösis természetjárók decemberi kirándulása

Hohoho! 
A hét közbeni esőzéseknek köszönhetően a túra első szakasza igazi dagonyás próbatétellel indult, amely alaposan megizzasztotta a csapatot. Miután legyőztük a saras szakaszt, csengettyűszó kíséretében mutatkoztunk be egymásnak, így léptünk be az erdőbe. Bár hómentes Mikulás-túrára érkeztünk, jókedvünkből mit sem vett el az időjárás és a körülmények :lépten-nyomon éreztük a Télapó varázsát . Mintha itt - ott egy piros folt bukkant volna fel a fák között, és a távolból csilingelést is felsejlett. 
 
A sejtés hamar valóra vált, ugyanis a Hubertus-kunyhóhoz érve ott várta a gyerekeket a Mikulás sapkában elrejtett meglepetés. A kicsik szemében nemcsak az ajándékoktól csillant meg az öröm: a kunyhó teraszáról a fantasztikus panoráma is elvarázsolta a társaságot. A Dunakanyar látványa, a felhőkbe burkolózó hegyvonulatok olyanok voltak, mint egy hatalmas, puha vattacukor. A táskákból előkerültek a szaloncukrok, csokimikulások és mézeskalácsok, amelyeket körbekínáltunk egymásnak.
 
Nem időztünk azonban sokáig, hiszen úgy láttuk, a Mikulás a kilátó felé vette az irányt a szánjával. Egy gyors kaptató után már meg is érkeztünk a Prédikálószék kilátójához. A legkisebbek rohamtempóban futottak fel a legfelső szintre, ahol a Dunakanyar egy újabb, lenyűgöző arcát mutatta meg: a köd már csak foltokban kavargott a Duna kék szalagja és a körülölelő hegyek fölött. Közben több kiránduló csoport is csatlakozott, mindenfelé mikulássapkás túrázók tűntek fel – köztük Drázsé kutyus is, rénszarvasos, csengő-bongó fejdísszel.
 
A visszaúton különleges madárkák hangjára is felfigyeltünk, miközben a zöld, a barna és a piros árnyalatait kerestük és számoltuk közösen a körülöttünk lévő erdőben. Az utolsó szakaszon újra szembe találtuk magunkat a dagonyával, de ezt is jókedvűen, a „ki lesz a legsarasabb a kocsihoz érve?” - versennyel hidaltuk át.
 
Ez a nap minden résztvevő számára felejthetetlen marad – a hegy tetején találkozni a Mikulás nyomaival nem mindennapi élmény. A következő kirándulásunkat januárban tervezzük, remélhetőleg már hóval borított úton. Ha pedig a hó elmaradna, a jó társaság akkor is garantált – ahogy eddigi túráinkon mindig.
Hohoho!

Kubát - Brock Enikő

 

Hóval írt emlék – a Kőrösis Természetjárók 4. túrája

Rekordlétszámmal indult útnak a Kőrösis Természetjárók közössége: 47 lelkes túrázó vágott neki a januári erdőnek, amely ezúttal ünnepi fehérbe öltözve fogadott minket. A hóval borított fák csendje, a ropogó ösvény és a fagyos levegő egyszerre hívott mozgásra és elcsendesedésre.
A meredek emelkedő felénél nemcsak a lábunk pihent meg, hanem a figyelmünk is elcsendesedett. Itt egy különleges „erdőmerüléses” pillanat következett: érzékszerveinken keresztül érkeztünk meg igazán a természetbe. Megálltunk, figyeltünk, hallgattuk az erdő hangjait, beszippantottuk a hideg, tiszta levegőt, és hagytuk, hogy a havas táj lassan közelebb kerüljön hozzánk.
A gyerekek egy padnál friss havat vettek a kezükbe, abból mindenki formált magának egy szép hógolyót. Nem csatáztunk – ez most nem a rohanásról szólt, hanem a megérkezésről. Mindenki kinézett magának egy helyet az erdőben, és oda helyezte el a saját hógolyóját, mintha egy apró, személyes üzenetet hagyna a tájnak. Ebben a csendes, figyelmes pillanatban lelkileg is beléptünk a télbe öltözött erdő világába.
Az emelkedő tetején csodás panoráma tárult elénk, majd néhány perc múlva elértük a Kaán Károly-kilátót. A táj hó- és jégpalástban ragyogott. A jeges lépcsőfokok sem tántorították el a családokat: csoportokba verődve, egymásra figyelve kapaszkodtunk fel a kilátó legfelső szintjére, ahol a 360 fokos látvány minden fáradságot megért. Odalent közben előkerült a forró tea, a harapnivaló, és a túrák elmaradhatatlan kelléke, a „csúcscsoki”, amelyet mindig a magaslaton fogyasztunk el.
A kilátó lábánál hóemberek születtek: kicsik, kisebbek, egy tanár hóember és egy rangidős is. A havas sziklába beleírtuk közösségünk kezdőbetűit, majd a csoportkép után leereszkedtünk a Bátori-barlanghoz. A gyerekek gatyaféken, libasorban, kacagva csúsztak, míg a felnőttek óvatosabban követték őket. A barlang zárt ajtaján benézve tréfásan megállapítottuk: „uborka és tepertő szagát” hozza a szél odabentről.
Útközben titkos feladat várta a gyerekeket: három különleges dolgot kellett keresniük, ami színében, hangjában szokatlan, vagy emlékezteti őket valamire. A második kilátónál előkerültek a „kincsek”: rózsabogár teteme, mohás faág, egy tölgyfa legkisebb levele – a havas erdőben is határtalan a fantázia.
A Makovecz Imre-kilátóról nehéz volt lecsábítani a csapatot. A csigalépcsős, tető nélküli torony izgalma felülmúlt mindent: a táj akadálytalanul, 360 fokban tárult elénk, sőt a távolban még az Országház sziluettjét is felfedezték a gyerekek.
A kisvasút síneit keresztezve értünk túránk végére. Elköszöntünk egymástól, a havas erdőtől – és megállapodtunk abban, hogy a következő hónapban is együtt folytatjuk. Mert ezek a túrák nemcsak kilométerekről szólnak, hanem közösségről, figyelemről, és azokról a pillanatokról, amelyek sokáig velünk maradnak – mint egy hóval írt, tiszta emlék.

Kubát - Brock Enikő

 

Komposztálás - lombkomposzt

 

Az év növényei és állatai

 

 

 

SZELEKTÍVEN GYŰJTÖTTÜNK!

  • Iskolánk már harmadik éve vesz részt a használt, de még újrahasznosítható ruhák gyűjtésében.
      A Sulizsák akció bevétele most 48350Ft lett, amit környezetvédelmi célokra fogunk hasznosítani.

  • Az SZMK által szervezett őszi papírgyűjtés bevétele 85400Ft lett,
      amit az iskola alapítványa kapott meg adományként.

  • A Selector Kft. által végzett elektronikai hulladékgyűjtésért 20000Ft került az alapítvány számlájára.

 

Energiatakarékossági Intézkedési Terv

 

SÜTŐOLAJ BEGYŰJTÉSI PROGRAM

A Biotrans Kft. lakossági használt sütőolaj begyűjtési programot szervez „CseppetSem!” program elnevezéssel.

Bevezetésének oka az, hogy bár az elmúlt évtizedben történtek lépések
a környezetet és az épített infrastruktúrát súlyosan szennyező anyag szelektív gyűjtésének elindítására, de a ritkásan kiépült rendszer
alacsony hatásfokú, azt szinte csak a kiemelkedően kör-nyezettudatos polgárok veszik igénybe.

Ezért a „CseppetSem!” rendszer célja az, hogy minél több önkormányzat, áruházlánc létesítsen a területén használt sütőolaj gyűjtő pontokat, hogy a lakosságnak minél kisebb erőfeszítésébe teljen az, hogy környezetbarát módon helyezze el ezt a hulladékot.

2020. szeptemberében indult a program, mely mára több mint 900 településen nagy sikerrel működik.

 „CseppetSem!” program indul iskolánkban

Kezdés:2021.november 3.

Gyűjtés helye: A 240 literes tartály helye a nagykapun keresztül megközelíthető.

Gyűjtés módja: A használt olajat PET- palackban tehetik a gyűjtőbe.
 

Ismét tettünk a környezettudatosságért!!

Az októberi Sulizsák gyűjtés során 1270 kg használt ruha gyűlt össze, melyért az iskola alapítványa 57.510Ft-ot kapott.
A pénzt környezetvédelmi célokra fordítjuk. 

Köszönjük a behozott ruhákat!