Tábor a természetről
Látható a TV csatornákon sokféle izgalmas természetfilm, sorakoznak a ragyogó felvételek, akciófilmbe illő jelenetek, pompás színű virágok, veszélyes, vagy kevésbé veszélyes állatok, ropogós, zöld színű erdők. Harasztinak is van ám erdője, (az egyetlen igazi) a Kápolna-dombnál. Ezt felfedezni indultunk el a Kőrösi iskola 22 diákjával, az egyhetes táborunkban, s mondhatom, sok mindent láttunk, tapasztaltunk, jobb volt, mint a TV-ben.
Jólesett rágcsálni a sóskaborbolya kellemesen fanyar ízű levelét, láttunk sok tölgyfa gyereket is, de alig találtuk meg az egyetlen felnőtt példányt. Megállapítottuk, hogy a nyárfák érzik itt a legjobban magukat, hiszen akár 30 méterre is lenyújtják gyökereiket, mélyen a homokdombok alá, hogy vízhez jussanak. Derekasan harcolnak a körülményekkel az egyébként tájidegen erdei fenyők is, igaz némelyikük már a halálra készül, elárulja ezt a lábuknál tömegesen heverő számtalan toboz. Örülnek ennek a vörös mókusok, (nyomaikat láttuk) mi pedig annak, hogy még nem szorították ki őket innen a szürke mókusok.
Izgalmas volt bekötött szemmel, tapogatózva, vagy a földön kúszva-mászva, egy szagösvényt követve felfedezni, milyen az ha más érzékszervünkre és nem a szemünkre támaszkodhatunk. Elárulom, nem volt könnyű. Persze volt számháború, és lehullott faágakból viskót is építettünk. Élnek itt gyurgyalagok is. (tessék rákeresni a Google-n!) Ez valódi büszkesége lehet Harasztinak! A világ 10 legszebb madara közé besorolható, ritka, szigorúan védett madár a homokdomb oldalába vájja olykor másfél méter hosszú költő odúját. Talán megérett az idő arra, hogy élőhelyüket védelem alá vegyük. Jártunk a Szent István Egyetemen, a Budai Arborétumban, és másnap a Tangazdaságában is. Furcsa, bizarr látványt nyújtanak mikroszkóp alatt a növényi kártevők, és nagyon szép az arborétum.
A Tangazdaságban szagolgattunk, tapogattunk gyógynövényeket, szedtünk sárgabarackot, láttunk kolbász fenyőt, de a nap fénypontja a minitraktorozás volt. Ócsa varázslatosan szép hely. Megrendítő látni egész közelről milyen kicsik, törékenyek a hálóval befogott madarak. Kergettük és megfogtuk a mocsári békát, fürgegyíkot. A tájház igazi kincsesbánya az érdeklődőknek, és kiderült milyen kemény munka a nemezelés, ha nagyban csináljuk. Nincs hely és idő mindent felsorolni. Ilyen, és ehhez hasonló volt az egész hét. A tábor végén versek születtek. Íme egy gyöngyszem: A barátság Elment a farkasalma az erdőbe, Ott rátalált az esőre. Ott volt a kakukk, a szürke gém Így ültek hárman a barátság mezején. Odarepült a széncinege is, Barátságot kötöttek vele is. Így ment tovább a négy barát, Addig, míg az eső el nem állt. Megjegyzés: a farkasalma egy növény.
Köszönettel tartozunk Fehér Orsolyának, aki lehetővé tette a budai barangolást, és a Szent István Egyetem Tangazdasága minden dolgozójának, valamint Drahosné Akócsi Ancillának a Hunyadi János Általános Iskola tagintézmény vezetőjének. Vásárhelyi Gabriella, Józan Katalin
|
|